Vágás

Mi ez?: Rövid, kihívásra írt szösszenet
Kötelező elemek: toportyán, legott, slamasztika, széllelbélelt, hajlam
Terjedelem: 100 és 200 szó közötti
Korhatár: 14
Megjegyzés: Öngyilkossági kísérlet
Jó olvasást!

Nézem, ahogy a belém fecskendezett festék szétárad a vénámban, feketén kirajzolva életem térképét, majd kifolyik a vágáson. Belsőm vöröse feketecsíkos lávapatakokban folyik alá, és gyűlik tengerré mellettem. Beveszek még egy kapszulát.

            A testem érzéketlen és zsibbadt, nem érzem a karomat. Kíváncsi vagyok, mennyi időm van még hátra. Toportyán legott ott terem, hűvös kezét a szívemre helyezi.

-         Már csak pár perc – suttogja, arcán szomorú kifejezés, mintha keserűbe harapott volna.

            Nagyon fázok, reszketek. Azt mondtad meleg lesz, akarom kiáltani, de a hang még a tüdőmben megfagy. Toportyán, mintha a gondolataimban olvasna, felsóhajt, és nekem önkéntelenül is az jut eszembe, hogy a lidérceknek nem is kell levegő.

-         Olyan fiatal vagy még – tenyerébe simítja az arcom. Szemében mintha kristályok csillognának. Csillagszemű Toportyán. – Én széllelbélelt kislányom, hogy kerültél ebbe a slamasztikába?

            Mondanám neki, hogy a gonosz néni ezt depresszióra való hajlamnak nevezné, csak tudnám, hogy mit jelent. Hang nélkül kérlelem, hogy legyen igaz, amit mesélt, hogy ott legyen a másik oldalon, és megint együtt leszünk, ő és én. Toportyán talán válaszolna is, de a szívem a fülemben dobog, fürgén, össze-vissza, egyre lassulva, de mindig ugyanazt a szót súgva – együtt, együtt, együtt. A látásom elhomályosul.

            Valaki felsikolt a távolban.